Megdermedek. Egy f�rfi �ll az ajt�ban, egy t�ls�gosan ismer�s f�rfi. Utolj�ra t�z �ve l�ttam. Akkoriban nagyon szerettem �t. Hihetetlen�l. De az �let elv�lasztott t�le, �s �n azt hittem, nem l�tom t�bb�. �s most itt van, j�form�n nem is v�ltozott. Csak egy kiss� f�rfiasabb lett, intelligensebb. Nem az a gyerekes fi� t�bb�, akit megszerettem.

-Mit keresel te itt?- k�rdezem k�v�ncsian �s hidegen egyszerre. Meglep�dik a hangomon. Arckifejez�s�b�l �t�lve mindenre sz�m�tott, csak erre nem.

-�n csak…-kezdi nehezen,- �n csak… szerettem volna besz�lni veled.

F�rk�sz�n pillantok r�. Vajon mi ilyen fontos, hogy t�z �v ut�n megkeressen vele?

-Gyere be!- mondom neki bizonytalanul, �s h�tr�bb l�pek, hogy bef�rhessen. �rdekl�dve k�vet a nappaliba. Le�l�k egy sz�kre, �s a kanap�ra mutatok. � is le�l, �s egy darabig n�m�n mered r�m.

-Megv�ltozt�l- mondja komoly hangon.

-Komolyan?- k�rdem g�nyosan.- Mib�l gondolod? Eml�kszel m�g, milyen voltam?

-Igen. T�ls�gosan is.

-Te is megv�ltozt�l- mondom megenyh�lve.- Komolyabb lett�l. L�tszik rajtad az a t�z �v.

-Sajn�lom, hogy eddig nem kerestelek meg- sz�l halkan.- De egyszer�en nem lehetett t�ged megtal�lni. Most is csak v�letlens�gb�l tal�ltam r�d.

-Tudom, hogy neh�z megtal�lni. Ugyanis nem akarom, hogy megtal�ljanak. T�l sokat zaklattak.

-Ki zaklatott?- k�rdezi d�bbenten.

-A r�gi ismer�s�k. Az �ll�t�lagos bar�tok. Nem b�rtam �ket tov�bb. De ez nem fontos. Mi�rt j�tt�l?

-Csak szerettem volna mondani valamit. Annak idej�n, mikor m�g bar�tok voltunk…

-Bar�tok?- v�gok k�zbe g�nyosan.- Szerinted bar�tok voltunk? Ha j�l eml�kszem, nem igaz�n volt olyan szoros kapcsolat k�zt�nk.

-�n a bar�tomnak tartottalak.

-A bar�tok �ltal�ban ismerik egym�st. Figyelnek egym�sra. Te �szre se vetted, hogy �n nem csak a bar�tod akartam lenni.

-Tess�k?- dermed meg.- Te…?

-Igen. Szerettelek. R�gen. �s most, k�rlek, t�vozz!

-V�rj! Ezt akartam elmondani. �n is szerettelek. �s most is szeretlek.

-Nem igaz�n mutattad ki.

-Mert f�ltem.

-F�lt�l? Ugyan mit�l? A reakci�mt�l? Ha kicsit is odafigyelt�l volna, l�thattad volna, hogy mit �reztem ir�ntad. A t�bbiekt�l? Hidd el, �k m�g tal�n jobban �r�ltek volna, mint mi. Akkor mit�l f�lt�l?

-Nem tudom. Egyszer�en csak f�ltem. Sajn�lom.

-Megbocs�tok. De most menj el! �s arra k�rlek, ne gyere vissza! Felejts el, h�zasodj meg, nevelj gyereket, �s k�zben ne gondolj r�m! Nem �rdemes.

Azzal elfordulok t�le, �s kifel� indulok. Ut�nam j�n, megfogja a kezem, �s mag�hoz h�z.

-Nem tudlak elfelejteni. T�z �vig nem siker�lt, ezut�n se fog.

Azzal megcs�kol. Hosszan, l�gyan. Gyeng�den viszonzom a cs�kot. Elenged, �s a szemembe n�z. K�nnycseppek folynak v�gig az arcomon. Nem engedhetem, hogy megt�rt�njen. Szeretem �t m�g mindig, de az eltelt id� megtan�tott valamire. Jobb, ha nem engedek a cs�b�t�snak.

-Menj el, k�rlek!- mondom gyeng�n, �s elfordulok t�le.

-Mi�rt?

Csillog� szemekkel b�mulok r�. H�t maradni akar? Maradjon! De �n megyek. Fels�t�lok a l�pcs�n, hihetetlen gyorsas�ggal �sszepakolom a legfontosabb dolgokat- nincs sok bel�l�k- �s az ajt�hoz sietek. � m�r ott �ll, �rtetlen�l, szomor�an.

-Elm�sz?- k�rdi.

-Igen. �s most ne pr�b�lj megkeresni! �gy lesz jobb neked is.

-Mi�rt lenne jobb nekem? Hisz szeretlek.

-Te azt a l�nyt szereted, aki r�gen voltam. Azt a l�nyt, aki m�g k�pes volt szeretni, kedvesnek lenni. �n nem az a l�ny vagyok. � meghalt.

Kinyitom az ajt�t, �s m�r induln�k, de �jra megfogja a karom.

-Nem hiszem, hogy meghalt volna. Az el�bb �reztem, hogy viszonzod a cs�kot. Az a l�ny nem halt meg, egyszer�en csak eltemetted magadba. De � el� akar j�nni. Nem �lhetsz �rzelmek n�lk�l!

-Mi�rt? Eddig is ezt tettem.

-Mert k�nytelen volt�l ezt tenni. De most van lehet�s�ged.

-Nem! Sajn�lom. �n t�nyleg nem az vagyok, akit tudn�l szeretni. Nem akarok f�jdalmat okozni neked.

-Azzal okozol f�jdalmat, ha elm�sz.

-Lehet. De a f�jdalom elm�lik. Nekem elhiheted. Most elmegyek. Olyan helyre, ahol m�r semmik�ppen nem tal�lhatsz r�m. Felejts el! Ez a legjobb, amit tehetsz.

Kis�t�lok az ajt�n, �s elindulok. Egyszer n�zek vissza, �s akkor is azt l�tom, ahogy ott �ll, �s s�r. A bennem l�v� embers�g arra k�sztetne, hogy visszaforduljak. De nem teszem. Soha t�bb�.