Forog a vil�g. M�g soha nem utaztam az id�ben, de ahogy most �rzem magam, nem is akarok m�r. Sz�d�l�k, rosszul vagyok. De nem mutathatom ki. Any�m k�zel�ben semmik�ppen sem. F�leg, hogy itt van Potter �s Piton is. De v�gre meg�rkez�nk! Ahogy any�m mondta, ez furcsa vil�g. Ott kezdem, hogy hatalmas erd� k�zep�n vagyunk. Szerencs�re egy hegy tetej�re �rkezt�nk, �gy fel tudom m�rni a terepet. Mindenhol csak fa, m�st se l�tni. V�rjunk csak! Ott l�tni valamit. Messze van, de az�rt siker�l kivenni. Egy kast�ly! Teh�t nem a semmi k�zel�ben vagyunk. - Gyertek ut�nam! - sz�l any�m. - �s nagyon vigy�zzatok. A mi id�nkben m�r nincs olyan sok vesz�ly az erd�kben, de itt sokkal t�bb v�rengz� var�zsl�ny lakozik. Ne maradjatok le mell�lem! �n meg tudlak v�deni titeket, ha sz�ks�ges. Sz� n�lk�l k�vetj�k. Tudjuk, hogy igazat besz�l, nem tud hazudni. B�r szerintem �n is meg tudn�m magam v�deni, b�rmit is mond. Annyira vesz�lyes m�gse lehet ez a rengeteg. M�r p�r �r�ja haladunk, mikor meghallok egy furcsa hangot nem sokkal t�l�nk. �gy l�tszik, senki m�s nem hallotta, viszont nekem pont ez�rt kelti fel a figyelmem. �szrev�tlen�l elkalandozok a csoportt�l, �s bevetem magam az erd� s�r�j�be. Nem kell sokat mennem, m�ris megtal�lom a hang forr�s�t. De b�r ne tal�ltam volna meg! Egy var�zsl�ny �ll el�ttem, de nem tudn�m megmondani, mi ez. Szerintem ilyen a mi id�nkben nem is l�tezik. Olyan, mint a s�rk�ny, csak kisebb, �s sokkal f�lelmetesebb. Hatalmas agyarai m�regfogak, pikkelyes b�re legal�bb f�l m�ter vastag, �s tasz�tja a var�zslatot , szem�t olyan h�rtya v�di, mely ellen�ll a leger�sebb m�gi�nak is, maga a szeme v�rv�r�s, mintha �ldozatai v�re festen� meg, hangja, mint a legm�lyebb alag�tb�l hallatsz� hal�lsikoly. Ledermedek n�z�s�t�l. Sz�p lassan elindul fel�m, �s �n nem tudok mozdulni, nem tudok var�zsolni, b�r azzal se menn�k sokra. Futni se tudn�k el�le, hisz tud rep�lni, seperc alatt utol�rne. Oda�r hozz�m, �s megragad hatalmas, karmos kez�vel, majd kit�rja karmait, �s felrep�l a magasba. Nocsak, any�m �r�lni fog, ez a l�ny biztos meg tud �lni. De b�rmennyire j� lenne m�r, ha v�ge lenne, nem most �s nem �gy akarok meghalni. Seg�ts�g! Valaki seg�tsen! Tudom, hogy senki se hallhatja meg ki�lt�somat, de ez most a legkev�sb� se �rdekel. R�ad�sul az els� rep�l�st se �gy k�pzeltem el. Komolyan mondom, a sok baj ut�n m�g t�riszonyom is van! Csod�s! Seg�ts�g! Meg�rkez�nk, �s r�j�v�k, mi�rt is hozott el onnan ez a sz�rny. A f�szk�n�l vagyunk, amiben k�t fiatal p�ld�ny alszik, de amint meghallj�k anyjuk sz�rnycsapkod�sait, m�ris felkelnek, �s �hesen szemezgetnek velem. Seg�ts�g! M�r nemcsak ki�ltok, de ord�tok, jajvesz�kelek. Pr�b�lom haszn�lni var�zser�m, de ezek ellen nem haszn�l semmi. Elkezdem cs�pelni fogvatart�m kez�t, ebben a pillanatban a zuhan�sos hal�l is jobbnak t�nik, de fel se veszi �tlegeimet. Itt a v�g. M�r nem seg�thet senki. Megadom magam sorsomnak, �s nyugton maradok. �gyse �rek el semmit, ha ellenkezek. Lassan k�zeled�nk a k�lyk�k fel�, akik kit�tj�k nagy sz�jukat, �gy v�rva az �ltet� csemeg�t. M�r csak egy m�ter. F�l. Valami k�l�n�s hang t�ri meg az �hes vinnyog�st. P�rg�s, sz�lsuhog�s hangja, de lenyugtatni ezek se tudnak. �m amint felt�nik egy ember, elkezdek rem�nykedni. A l�ny - velem egy�tt - lesz�ll a f�szek sz�l�re, �s onnan veszi szem�gyre a l�togat�t. �n is �gy teszek, �s r�d�bbenek, hogy az idegen nem m�r, mint any�m. - �rn�! - t�rdel le a sz�rny el�. - K�rlek, hallgass meg engem, b�r nem �rdemlem meg figyelmed! Akit elhozt�l gyermekeidnek eledel�l, � az �n gyermekem. Tudom, a tieid m�r �hesek, de �n nagyon szeretn�m visszakapni a l�nyom, fontos dolgunk lenne. K�rp�tl�sul hoztam egy kis �telt, most ejtettem el az erd�ben - felmutat k�t m�g �l� nyulat. - K�rlek, legy�l kegyelmes, �s engedd el gyermekem! A sz�rny csak b�mul r� nagy szemeivel, majd elenged engem, �s felkapja a k�t nyulat. Odany�jtja �ket a k�lyk�knek, akik kit�n� �r�mmel fogadj�k az �telt. Any�m megragadja a kezem, majd elkezd p�r�gni a vil�g, �s ism�t az erd� k�zep�n vagyunk. Any�m d�h�sen n�z r�m, majd remeg� hangon megsz�lal. - Mit k�pzelsz magadr�l? Nem hallasz tal�n? Vil�gosan megmondtam, hogy maradj mellettem, de te ink�bb k�r�ln�zt�l egy kicsit. Meg�rte legal�bb? J� volt a vadak �rn�j�vel rep�lni? Tudd meg, iszonyatos szerencs�d volt, hogy r�d tal�ltam, �s hogy elengedett. Nem mindig teljes�ti a k�r�semet. Mostant�l mellettem j�ssz, �s v�gig figyelni foglak. Kellett nekem elhozni t�ged! Lehajtom a fejem, �s k�vetem �t a t�bbiekhez. J�l tudom, hogy igaza van, n�lk�le m�r nem �ln�k. Ostoba voltam, �s majdnem meg is fizettem �rte. R�ad�sul most m�r azt is tudom, hogy ha a sz�rny �gy d�nt, nem ad vissza, any�m meg se tudott volna menteni. Hozz� m�g neki is kev�s az ereje. Nekem pedig m�g kevesebb. �jra elindulunk, �s most m�r Piton is d�h�sen m�reget. Potter csak megcs�v�lja a fej�t, �s r�sz�r�l ennyivel le van tudva a dolog. Szerintem most j�tt r�, hogy neki sem �rdemes elk�borolnia. Magamban mosolygok ezen a gondolaton. M�g p�r �ra, �s meg�rkez�nk a kast�lyhoz. Any�m kinyitja a kaput, �s bel�p�nk. Egy �ri�si terembe jutunk, melynek k�zep�n egy f�rfi �ll. Any�m egyenesen fel� veszi az ir�nyt, mi pedig k�vetj�k. Mikor oda�r, meghajol, �s al�zatos hangon megsz�lal. - �dv�z�llek, Malaz�r, minden id�k leghatalmasabbja! Azt k�rn�m t�led, t�rsaimnak �s nekem ny�jts v�delmet erre az �jszak�ra. �g�rem, nem lesz�nk �tban, �s holnap hajnalban indulunk is tov�bb. - Nem tudn�k ellen�llni egy ilyen gy�ny�r� h�lgy k�v�ns�g�nak. Megh�vhatom �n�ket vacsor�ra? - K�sz�n�m, sz�vesen elfogadn�nk, de hossz� �t �ll el�tt�nk, �s legink�bb lepihenn�nk, ha engedi. -Ahogy �hajtja, h�lgyem. Az egyik szolga m�ris felk�s�ri �n�ket. Will! Azonnal gyere ide, �s k�s�rd fel a h�lgyet �s t�rsait a legszebb szob�inkhoz. J� �jszak�t, h�lgyeim, uraim! Azzal elindulunk felfele. A szolga arc�t nem l�thatjuk, csuklya takarja, alakj�b�l, j�r�s�b�l se tudunk meg t�bbet. A legfels� szinten kapunk szob�t, vagyis �n ink�bb termeknek mondan�m �ket. Miut�n megn�zz�k saj�tunkat, �tmegy�nk any�m�ba, �s le�l�nk besz�lgetni. - Mardek�r Malaz�r volt, aki fogadott minket? - k�rdi Harry. - Igen - v�laszol any�m. - �v� a kast�ly. - Mi�rt vagyunk az � kor�ban? Nem az�rt j�tt�nk, hogy megtudjuk, mi t�rt�nt veled? - Az�rt vagyunk itt - b�lint. – Hisz tudod, hogy halhatatlan vagyok. Ebben az id�ben vagyok nagyj�b�l huszonegy �ves, ha j�l eml�kszem. Ne csod�lkozzatok! Ezer �v sok id�, rengeteg, de �n �t�ltem ennyit. - De mi k�ze ennek Mardek�rhoz? – k�rdezem. - Nagyon is sok. Vele kezd�dik, �s vele v�gz�dik a t�rt�net. Azt ugye tudj�tok, hogy Mardek�r Hugrabug Helga f�rje volt? Nos, ehhez m�g hozz� j�n az is, hogy Holl�h�ti Hedvig legjobb bar�tn�je volt Helga. �n pedig, ahogy azt majd megl�tj�tok, Hedvig l�nya vagyok. - Tess�k? – ki�ltunk fel mindny�jan. - �gy van, ahogy mondom. �s ha j�l gondolom, most �rkezem meg a kast�lyba. Gyertek! Elindulunk lefele, s nemsok�ra �jra a fogad�teremben vagyunk. Mardek�rt ism�t ott tal�ljuk, de most m�r nem l�that minket. V�runk egy kicsit, azt�n felt�nik a kapuban egy fiatal l�ny. El se hiszem, hogy ez any�m. A haja sz�ke, nem ez�st, szeme k�k, ruh�ja h�feh�r. Nem tudom, hogy v�ltozott meg �gy az �vek folyam�n. Odal�p Mardek�rhoz, �s a f�rfi �t�leli. - Azt hittem, nem is j�ssz m�r el – sz�lal meg Mardek�r. - �gy is nagy kock�zatot v�llalok. Any�m sejti, hogy egy�tt vagyunk. Engem nem tudna b�ntani, de t�ged m�g nem tudlak megv�deni. Nem kellene t�bbet tal�lkoznunk. - Nem �rdekel Hedvig. �n is meg tudom magam v�deni. Megcs�kolj�k egym�st. T�nyleg �sszeillenek, l�tszik rajtuk, hogy nagyon szeretik egym�st. Ekkor kicsap�dik a kapu, �s bel�p rajta egy n� �s egy f�rfi. K�peken m�r l�ttam �ket: Holl�h�ti Hedvig �s Griffend�l Godrik. - Helga! – ki�ltja Hedvig. – Mit m�velsz? - �dv�z�llek, any�m! – hangja nem �rul el semmit. – �r�l�k, hogy megl�togatt�l, de most k�rlek, t�vozz! Nem illik r�t�rni az ajt�t m�g egy r�gi bar�tra se. - Addig nem megyek el innen, am�g meg nem magyar�zz�tok, mi�rt teszitek t�nkre szeg�ny Helg�t. Megtudta, hogy megcsalod Malaz�r. �s �n m�r kezdtem azt hinni, van sz�ved. - J�l hitted, Hedvig, van sz�vem, szeretem a l�nyodat. - Ez nem szerelem, csak egy ostoba f�rfi vagy neki, akit elcs�b�that �s t�nkretehet. Ahogy a t�bbit is. - Hagyd ezt abba, any�m! Nem akarom �t b�ntani. Tiszta sz�vemb�l szeretem. - Hagyd ezt! Malaz�r, menj, k�rj bocs�natot Helg�t�l! Nem hiszem, hogy megbocs�t, de legal�bb ne szenvedjen annyit. Meg se �rdemled �t! - Nem megyek! Nem �rdekel, mit �rez! �rtsd meg, Hedvig, �n a te l�nyodat szeretem. - M�g ha �t is szereted, vannak k�teless�geid, �s besz�ln�k vele. - Menj, Malaz�r! Elint�zem ezt az eg�szet. �s tudod, lehet, hogy igaza van. Nem akartam megb�ntani Helg�t. K�rj t�le a nevemben is bocs�natot! - Ahogy akarod, kedvesem. Mardek�r elmegy, Hedvig �s any�m itt maradnak, vel�nk egy�tt. Egyel�re meg se tudok mozdulni. Kezdem sejteni, mit csin�lt Hedvig any�mmal, de egyel�re nem tudom elhinni. Hisz ilyet egy anya se tenne a gyermek�vel. - Gondolod, t�ged nem fog ugyan�gy megcsalni? – Hedvig nagyon d�h�snek t�nik. - Nem, any�m, szeret engem. - Helg�t is szerette annak idej�n. Te csak fiatal vagy, de ha meg�regszel, ugyan�gy eldob. Gondolkozz m�r! - Akkor soha nem �regszek meg. Ilyen egyszer�. - M�g nincs akkora er�d, hogy ezt megtehesd. - Annyi van, hogy fiatalos maradjak, m�g Malaz�r meg�regszik. Tudod, hogy m�g ha lenne is er�m, �r�k �letet nem adn�k magamnak. M�r ez is t�l hossz�. - Csak vigy�zz, l�nyom. Fel�lem azzal vagy egy�tt, akivel akarsz, de Malaz�rral m�g neked is vigy�znod kell. Tudod j�l, milyen. - Tudom, any�m. De azt is tudod, hogy �n vagyok az egyetlen, aki k�pes ir�ny�tani. - Tudom, l�nyom. Csak f�ltelek. �g�rd meg, hogyha b�rmilyen m�don is vesz�lyeztetne t�ged, sz�lsz nekem vagy valamelyik�nknek! - �g�rem, any�m, nem kell csal�dnod bennem. Kif�jom a leveg�t, �s k�rben�zek. Piton j�ghideg szemekkel figyeli a t�rt�n�seket, Harry teljesen le van d�bbenve, any�m egyszer�en csak szomor�nak l�tszik. �n pedig m�r azt se tudom, mi t�rt�nik. Soha nem gondoltam volna, hogy ez t�rt�nt any�mmal, pedig el�g sokat gondolkoztam rajta, mit�l lett halhatatlan. �s m�g mindig nincs v�ge. Hedvig elhagyja a kast�lyt, l�nya hosszan n�z ut�na gondolkodva. Nemsok�ra visszat�r Malaz�r, �s egy cs�kkal �dv�zli szerelm�t. - Bocs�natot k�rt�l t�le? – k�rdi Helga. - Mondhatjuk �gy is – feleli a f�rfi kit�r�en. - Mit tett�l vele? - Semmi olyat, amit nem �rdemelt volna meg. Any�m elhallgat, �s egy kis ideig f�rk�sz�n kutatja a f�rfit. Azt�n gyenge hangon, mint aki beteg, sz�lal meg. - Meg�lted �t? – Malaz�r csak b�lint. – Mi�rt tetted ezt? K�nny� b�ntani egy szenved� embert, ugye? - Tudod, hogy jobb �gy neki. Nem tudom, mi bajod. Nagyon j�l tudod, hogy sz�momra a gyilkoss�g nem olyan nagy probl�ma. Any�m csak megr�zza a fej�t, �s h�tr�lni kezd. Malaz�r ut�na ny�l, de � egy int�ssel t�bb m�terre cs�sztatja a f�rfit. - Helga, k�rlek, ne csin�ld ezt! Jobb �gy neki. Ne menj el, k�rlek! Szeretlek! - �t is szeretted, nem? – any�m hangja elcsuklik a visszafojtott s�r�st�l. – Te t�nyleg azt k�pzelted, hogy ezek ut�n veled maradok? Most m�r majdnem az ajt�n�l van, de ekkor Malaz�r felemeli a p�lc�j�t, �s meglend�ti. Egy t�zcs�va k�zel�t any�m fel�. � felemeli a kez�t, �s a var�zslat elt�nik. -Engem is meg�ln�l, ahogy �t is? – k�rdi szomor�an. – Elmondom neked, hogy engem te nem tudsz meg�lni, �s ha m�g egyszer megpr�b�lod, k�veted a volt szerelmed. Megfordul �s kifel� indul. Malaz�r ism�t felemeli a p�lc�t, de most egy sokkal er�sebb �tok indul �tnak bel�le. Any�m nem vesz �szre semmit, csak l�pdel kifel�. M�r majdnem el�ri �t a fekete �tok. Miel�tt el�rhetn� �t, beugrik el� valaki. A var�zslat azt a valakit tal�lja el, aki egy iszony� hal�lsikolyt hallat, majd �lettelen�l rogy le a f�ldre. Any�m megperd�l, egy pillant�st vet a f�rfire, aki megmentette, azt�n Malaz�r fel� emeli a kez�t. - Megmondtam, hogy m�g egy pr�b�lkoz�s �s meghalsz. Lass� a felfog�sod, kedvesem. - M�r r�g halott lenn�l, ha ez az idi�ta nem �ldozza mag�t fel. - Ez az idi�ta Godrik, a hajdani legjobb bar�tod. Na mi van, Malaz�r, csak nem els�padt�l? T�nyleg �gy van. A nagy n�gyesb�l imm�ron kett� halott, �s mindkett� a te kezedt�l. Most a harmadiknak is v�ge. Viszl�t, kedvesem, egyszer tal�n m�g tal�lkozunk. Any�m kimond egy sz�t, ami var�zsig�nek bizonyul, hiszen egy nagy erej� �tok csap�dik ki a kez�b�l, �s indul el szerelme fel�. - Sajn�lom, szerelmem – mondja Helga, majd az �tok eltal�lja Malaz�rt, akinek fell�ngol a szeme, felh�lyagosodik a b�re, k�nzott hangon felki�lt, azt�n v�ge. Lehanyatlik a f�ldre, �s meghal. Helga k�nnyes szemmel b�mulja �t, majd megfordul, �s kirohan. Mellettem any�m szomor�an fels�hajt, �s fel�nk fordul. - A k�vetkez� helysz�n a Holl�h�tiak csal�di kast�lya. Ott befejez�dik a t�rt�netem. Induljunk, el�gg� messze van! �gy tesz�nk, ahogy mondja, de egyik�nk se tud megsz�lalni. Soha nem gondoltuk volna, hogy ilyesmi t�rt�nt az alap�t�kkal. A n�gyb�l h�rom m�ris meghalt, �s ahogy hallottam, Hedvig nem sokkal ut�nuk halt meg, de azt nem tudni, hogyan. �s azt se, hogy mennyi ez a nem sok. Sok�ig gyalogolunk, olyan sok�ig, hogy az �jszaka is elm�lik, s m�r d�l is van, mire oda�r�nk a m�sik kast�lyhoz. Ez sokkal szebb, sokkal nagyobb, �s sokkal szebb helyen van. K�r�l�tte hegyek magasodnak, hatalmas erd�k �gyelnek biztons�g�ra. Maga az �p�let h�feh�r, dr�gak�vekkel kirakott, nagyj�b�l h�sz emelet magas, �s t�z kviddicsp�lya nagys�g�. Most, a d�li naps�t�s miatt hihetetlen ragyog�s veszi k�r�l a dr�gak�vekkel kirakott falnak k�sz�nhet�en. Nem tudunk betelni a l�tv�nnyal, de haladunk tov�bb, sorban any�m m�g�tt. Amikor oda�r�nk a kapuhoz, any�m elsuttog egy var�zssz�t, majd �tl�p a szil�rd ajt�n. D�bbenten b�mulunk ut�na, m�g Harry nem k�veti a p�ld�j�t. Ut�na mi is bel�p�nk. A fogad�terem hatalmasabb, mint azt emberi �rtelem fel tudn� fogni. Kit�g�tott�k a teret, �gy nagyj�b�l olyan hossz� �s sz�les lett, hogy egyik v�g�be se lehet ell�tni m�g a k�zep�r�l sem. Any�m elindul a m�sik oldal fel�, nyom�ban vel�nk. �gy �rzem, az ide vezet� �t r�videbb volt, mint ez itt. Ennek ellen�re p�r perc alatt a v�g�re �r�nk. L�pcs�k vezetnek felfele, s az egyiken elindulunk. �t emeletet haladunk, mire el�r�nk a szob�hoz, ahol Hedvig �s Helga vannak. Bel�p�nk, s azt vessz�k �szre, hogy �pp veszekednek. - Hogy hagyhattad ezt? – kiab�l Hedvig. – Hogy hagyhattad, hogy meg�lje Helg�t �s Godrikot? Mi�rt nem v�tted meg �ket? - Nem tehetek r�la any�m! Nem tudtam, hogy erre k�sz�l! Nem tehettem semmit. Hidd el! - Nem! Te tehetsz r�la, �s ez�rt most nagyon megfizetsz. Felvesz egy k�st, s a szoba k�zep�re l�p, ahol egy k�r van felrajzolva, k�r�l�tte k�l�n�s jelekkel. Felv�gja a tenyer�t, s a lecsorg� v�rt egy kup�ba t�lti. - Tudom, mit�l f�lsz mindenn�l jobban. �s ez most bek�vetkezik. Helga nem tud mit tenni, a k�r kiv�di a m�gi�t, �s bel�pni se tud. - Any�m, ne tedd ezt! Nem �n vagyok a hib�s! Nem b�ntetheted meg a l�nyodat, ha nem is k�vetett el semmit! - �h, sz�val nem te tehetsz arr�l, hogy Malaz�r szerelmes lett, nem a te hib�d, hogy meg�lte Helg�t miattad, hogy bele�r�lt, mikor elutas�tottad, �s nem te �lted meg v�g�l �t! K�nt�lni kezdett var�zsszavakat, mire felizzott a k�r, s Helga k�r�l is szikr�zni kezdett a leveg�. - Helg�r�l kaptad a neved! Godrik rengeteget j�tszott veled, �s im�dott t�ged! Malaz�r bel�d szeretett, mert hasonl�tasz Helg�ra! �s most mind halottak miattad! Ez�rt b�nh�dn�d kell! - Any�m, te meg�r�lt�l! Nem akartam a hal�lukat. Meg�rdemlem a b�ntet�st, de ink�bb �lj meg, vagy k�nozz hal�lra, de ne tedd ezt! Ne l�gy ilyen kegyetlen! - Meg�rdemled! – elkezdi k�nt�lni az utols� szavakat. F�lelme teljes�l, B�n�s �let terhes�l. Legyen halhatatlan, S �r�k boldogtalan! Mikor kiejti az utols� sz�t, felizzik a leveg� Helga k�r�l, aki erre f�jdalmasan felki�lt. A ki�lt�s megism�tl�dik, majd ism�t �s megint, m�g egy sz�vhasogat� sikolly� nem alakul. A var�zslat azonban m�g nincs k�sz. M�g h�tra van a v�gs� szakasza. Meghaltak miatta h�rman K�veti �ket nyomban A v�gs� hozz�val� Az utols� var�zsl�. Ezzel felemeli a kez�ben tartott t�rt, s belesz�rja a sz�v�be. Helga sikoly�hoz csatlakozik egy ki�lt�s, ami gyorsan elm�lik, s Hedvig holtan fekszik a f�ld�n. Helga k�r�l a leveg� annyira felforr�sodik, hogy mi �rezz�k a szoba m�sik v�g�b�l. A sikoly egyre er�s�dik, ahogy a f�jdalmai megn�nek, v�g�l megt�rik, a leveg� leh�l, de most meg j�ghidegg� v�lik. �jabb ki�lt�s hangzik fel, de ez most gyorsan abbamarad. A szenved�snek v�ge. A var�zslat beteljesedett. Helga imm�r ez�st hajjal, szemmel �s ruh�val rendelkezik. Nagy k�zdelem �r�n odam�szik anyj�hoz, �s elkezd zokogni. - Hogy tehetted ezt velem, any�m? Hogy volt�l erre k�pes? �s mi�rt? T�nyleg miattam halt volna meg mind a n�gy alap�t�? Miattam ment t�nkre n�gy boldog embernek az �lete mind�ssze p�r �ra alatt? B�n�s vagyok. Sajn�lom, any�m. Igazad volt, de nem hittem neked. Igazad volt, de ezt nem �rdemeltem meg. �r�k �let, �s �r�k szenved�s v�r r�m miattad, de nem haragszok r�d. Igazad volt. B�rhol is vagy, ha hallod, amit most mondok, k�rlek bocs�ss meg! K�rlek, bocs�ss meg! A hangja elcsuklik, k�r�l�tt�nk pedig �rv�nyleni kezd a vil�g. Nemsok�ra ism�t ott tal�ljuk magunkat a nappalimban. - Nos, l�thatt�tok, mi t�rt�nt velem. Any�m megb�ntetett a hib�im�rt, �n pedig az�ta b�nh�d�k. �sszen�z�nk. Piton d�bbent k�pet v�g, Harry f�jdalmas pillant�st v�lt velem, �n pedig nem tudok m�g gondolkodni sem, annyira letagl�ztak a t�rt�ntek. L�tezik ilyen f�jdalom, amelyet any�mnak �t kellett �lnie? Lehets�ges, hogy ennyit szenvedett �let�ben? Meglehet, hogy t�nyleg hisz a b�n�ss�g�ben, hisz benne, hogy miatta haltak meg a szerettei, egyetlen rossz d�nt�se miatt? �s lehets�ges, hogy mindezek ut�n m�g k�pes k�zdeni az �let�ben?