Otthagytam a t�bbieket, hadd gondolkozzanak. Igaz�b�l nem akartam nekik megmutatni �letemnek ezt a fel�t, de v�g�l r�j�ttem, hogy tudniuk kell, mit mi�rt teszek. R�ad�sul felzaklattak az eml�kek. R�gen t�rt�nt, de m�g mindig f�jdalommal t�lt el, ha r� gondolok. Nem is kellett volna az �tok, �gy is �tkozott voltam. Miattam halt meg n�gy ember, �s az�ta oly sok m�sik. De az m�s, akkor m�g �ltem is, m�ghozz� azt, akit a vil�gon a legjobban szerettem. �s any�m tett r�la, hogy soha t�bb� ne lehessek boldog.

�vsz�zadok teltek el, de nem tudtam fel�p�lni, mikor is j�tt egy f�rfi, akibe beleszerettem. Hajlamos volt a gonoszra, de tal�n ez vonzott benne a legink�bb. � is viszontszeretett, legal�bbis akkor azt hittem. Sokat voltunk egy�tt, s terhes lettem t�le. Mikor megsz�letett a l�nyunk, kider�lt, milyen ember is �. A velej�ig gonosz, olyannyira, hogy k�pes �rtatlan embereket csup�n sz�rakoz�sb�l �lni, m�rpedig annak idej�n Malaz�rnak m�g azt se tudtam megbocs�tani, hogy �rdekb�l meg�lt valakit. � pedig csak �gy, minden ok n�lk�l. V�gezni akartam vele, de nem voltam r� k�pes. Visszatartott valami, egy r�ges r�g tett esk�, miszerint csak akkor b�nthatok b�rkit is, ha � is b�nt engem.

Kij�n ut�nam Perselus, �tkarol, �gy pr�b�l vigasztalni. De sz�momra nincs vigasz. Dr�ga Perselus, b�rcsak �rthetn�d, hogy egyszer te is el�rulsz majd, az �tok k�telezni fog r�, m�g ha te nem is akarod, �s �n onnant�l kezdve nem tudlak majd szeretni. Megtanultam, hogyan �lvezzem az �letet, de azt m�g nem, hogyan viseljem el a f�jdalmat, �s val�sz�n�leg soha nem is fogom.

- Helga! – sz�lal meg kedvesem. – Sajn�lom, �n nem tudtam, hogy ez t�rt�nt veled.

- Nem kell bocs�natot k�rned, nem tudhattad. Nem is sz�m�t igaz�b�l. R�gen volt.

- Hi�ba volt r�gen, �gy l�tszik, te m�g mindig a hat�sa alatt vagy. Nem gondolt�l r�, hogyha nem hinn�d el, hogy te vagy a hib�s, lesz�llna r�lad az �tok? Szerintem csak magadat b�nteted ezzel.

- Nem! Ez a b�ntet�s t�l sz�rny� ahhoz, hogy �n okozzam. M�g ha �gy is lenne, t�nyleg �n vagyok a hib�s, �n okoztam a hal�lukat azoknak, akiket a vil�gon a legjobban szerettem.

- Nem te tehetsz r�la, j�l tudod. Any�d meg�r�lt, mikor…

- Ne besz�lj �gy r�la! – hangom m�r szinte sikolyk�nt hangzik. – Nem �rdemli meg! Mindig is az esz�r�l volt h�res, �s ez hal�lakor se v�ltozott. Tudta, hogy �n tettem, pedig el se mondtam neki. Annyit mondtam, hogy Helga meghalt, erre kital�lta a t�bbit. A legjobb bar�tai voltak, �rezte, mikor meghaltak. �n pedig elvettem t�le �ket. – K�nnyek csorognak v�gig arcomon. – T�nkretettem az �let�ket, mert nem b�rtam, hogy engem mindenb�l kihagynak. Megfizettem �rte, nagyon is, de soha ne merd azt �ll�tani, hogy nem �rdemeltem meg.

M�ly cs�nd fogadja szavaimat. Nem akar sz�lni, nem akar megb�ntani tiltakoz�ssal. Kezdi felfogni, hogy igazam van. Sokat gondolkoztam m�r ezen az eg�szen, �s mindig erre jutottam.

Kij�nnek Harry�k is, �s mell�nk �lnek az �polt gyepre. Nekid�l�k Perselusnak, aki m�g mindig �tfogja v�llamat, �gy ringatva, s egyben nyugtatva engem.

- Nem gondoltam volna, hogy ez t�rt�nt – sz�lal meg Harry. – Sokmindent �t�lhett�l az�ta.

- J�l gondolod.

- Mi�rt nem mondtad el eddig? – k�rdezi Kitiara. – Hiszen annyiszor k�rdeztem m�r.

- Komolyan tudni akartad ezt? J� tudni, hogy any�d nem olyan ember, mint b�rki m�s? J� tudni, hogy � is k�pes t�nkretenni �leteket, k�pes �lni?

- Nem erre gondoltam. Any�m, b�rmit is hiszel, nem te tehetsz r�la. Ne tiltakozz! Hib�s volt�l benne, de nem csak a te hib�d, m�gis te kaptad a legnagyobb b�ntet�st. Malaz�r is b�n�s, mert meg�lte Helg�t, Godrik is az, mert el�d ugrott ahelyett, hogy ki�ltott volna, �gy hal�lra �t�lve mag�t. Hedvig is hib�s, hisz nem volt k�pes v�gighallgatni, �s a l�ny�ra a leger�sebb �tkot k�ldte, ami csak l�tezik. Neked pedig csak az volt a b�n�d, hogy szerett�l egy h�zas f�rfit, semmi t�bb.

- Lehet, hogy igazad van, de ez m�r nem v�ltoztat semmin.

- Azon nem, hogy halhatatlan vagy, de legal�bb a lelkeden k�nny�t, ha nem gondolod �gy, hogy te vagy a hib�s.

Nem gondolkodom t�bbet ezen, csak elmegyek a t�bbiek mell�l, hogy egyed�l lehessek. �lvezem a mag�nyt. Olyan sokszor kellett m�r elviselnem, hogy a legjobb bar�tom lett.

Perselus ut�nam j�n, s csendben mell�m �ll. Tudja, most nem �r semmit a sz�t, viszont a jelenl�te megvigasztal, b�r boldogabb nem leszek t�le.

Elindulok s�t�lni, s � r�gt�n a nyomomba eredne, de egy int�ssel meg�ll�tom. Mag�nyra van sz�ks�gem, semmi m�sra. Lehangoltan m�szk�lok a f�k k�z�tt, m�g v�g�l kik�t�k a h�z m�g�tt. Meglepet�semre ott tal�lom Harryt �s Kitiarat. Szerencs�re �k nem vesznek �szre, �gy gyorsan visszalop�zok a f�k k�z�. De m�g �gy is hallom a hangjukat, s m�g l�tom is �ket. H�ttal vannak nekem.

- Mi�ta ismered any�m? – k�rdi Kitiara.

- El�g r�g �ta. Sok id�t t�lt�tt a Roxfortban, ha j�l tudom, m�r akkor is ott volt, mikor �n lettem els��ves.

- H�t igen, mindig szeretett ott lenni. Azt mondja, im�d j�rk�lni az �don falak k�z�tt, hallgatni a gyerekek vid�m zsibong�s�t, a parkban s�t�lni �s a t�ban �szni.

- Nem csod�lom, a Roxfort gy�ny�r�. Volt�l m�r ott?

- Nem, sajnos nem.

- Egyszer majd elviszlek oda. L�tnod kell a kast�lyt, a Tiltott Rengeteget, a tavat. Szerintem t�len a legszebb, mikor h� bor�t mindent, �s…

- Tudom, tudom, de ez most nem sz�m�t – mosolyog Kitiara. – Nem sz�ks�ges le�rnod, milyen, csak v�gyn�k r�, m�rpedig nem val�sz�n�, hogy Voldemort l�nyak�nt b�rmikor eljuthatn�k oda.

- Ne agg�dj, amilyen gy�ny�r� vagy, nem is fog felmer�lni senkiben, hogy annak a sz�rnyetegnek a l�nya vagy.

Kitiara csak kuncog erre, �s m�lyen Harry szem�be n�z. Tudom, meg k�ne ezt akad�lyoznom, mert a r�gi b�b�j teljesen megfert�zi a fi� tudat�t, de �gy gondolom, ezzel m�r �gy is elk�stem.

Harry k�zelebb hajol, �s megcs�kolja Kitiarat. � mosolyogva fogadja, s szenved�lyesen visszacs�kol. Ez az a pont, mikor nem b�rom tov�bb, elmegyek a k�zel�kb�l. Visszas�t�lok Perselushoz, �s le�l�k a f�re. K�veti a p�ld�m, mire a v�ll�ra d�l�k.

- Mi a baj, Helga? – k�rdi agg�dva.

- Azt hiszem, lemondhatok a tervemr�l. A l�nyom most fert�zte meg Harryt a r�gi b�b�jjal.

- Mif�le b�b�jjal?

- Hossz� t�rt�net.

- Id�nk, mint a tenger. Van m�g egy var�zslat, ami t�ged �rint? Ugyanilyen tragikus?

- Nem csak engem �rint, �s nincs tragikus t�rt�nete. Tudod, mikor halhatatlan lettem, a szemem is megv�ltozott. Akkor m�g csak a sz�ne. K�s�bb tal�lkoztam egy nagyhatalm� m�gussal, szem�ly szerint Godrik unok�j�val, aki teljesen bel�m szeretett, de ezt az �rz�st nem tudtam viszonozni, t�ls�gosan hasonl�tott a nagyapj�ra, �s nekem mindig csak az az este jutott eszembe. Persze err�l neki fogalma sem volt. R�m akart sz�rni egy b�b�j annak �rdek�ben, hogy bel� szeressek, de egy kicsit m�shogy s�lt el a dolog. Nem r�szletezem, el�g annyi, hogy ha b�rmelyik f�rfinek a szem�be n�zek, m�lyen, nem csak fel�letesen, akkor az illet� egy �letre szerelmes lesz bel�m, m�gpedig el�g hevesen. Mondanom sem kell, az ifj� var�zsl� a szemembe n�zett, azut�n szeg�ny sokat szenvedett, mert nekem mennem kellett. Mindegy, ez most nem fontos. Kitiara megkapta t�lem ezt a tulajdons�got, s � mostanra m�r tudatosan haszn�lni is tudja, b�r eddig m�g nem gyakorolta, de most Harryvel megtette. Ez annyit jelent, hogy a fi� soha t�bbet nem lesz k�pes �rtani neki.

- De h�t mi�rt tette?

- A v�lasz igen egyszer�. � is szerelmes.