Most is tiszt�n eml�kszem arra a napra. H�v�s, tavaszi id� volt, amit �n a legjobban szeretek. Elmentem h�t s�t�lni, hogy ki�lvezzem a tavasz minden perc�t. Felmentem a hegy tetej�re, ahogy mindig is tettem mag�nyos s�t�im alkalm�val. Egy erd�ben �ltem, egy kis meghitt h�zik�ban, a hegy l�b�n�l. Egyed�l. De soha nem �reztem magam mag�nyosnak. A k�rny�k b�velkedett l�tnival�kban, �s �llatokban, �gy sohase unatkoztam. Ha nem s�t�ltam, be�ltem kedvenc karossz�kembe, �s olvastam. A k�nyvek elfeledtett�k velem a vil�got, �s elfeledkeztem az id�r�l. �letemben el�sz�r voltam boldog, �s ki�lveztem minden perc�t. Azt�n mindez semmibe veszett.

   A hegy tetej�n le�ltem kedvenc f�m t�rzs�hez, �s �lveztem a kil�t�st. Elk�pzeltem, ahogy rep�l�k a hegyek �s a v�lgyek f�l�tt, szabadon, mint a mad�r, �s semmi nem k�t a f�ldh�z. Azt�n egy hang t�r�tett vissza a val�s�gba. Egy emberi hang. M�rpedig tudom�som szerint �n vagyok az egyetlen emberi l�ny 100 kilom�teres k�rzetben.

-J� napot, kisasszony!- sz�lt a f�rfi, mikor fel� fordultam. L�thatta a szemeimben a k�v�ncsis�got. Szerencs�re az undort m�r nem.- A nevem…

-Nagyon j�l tudom, ki vagy- v�gtam k�zbe g�nyosan.- Nehogy azt hidd, hogy nem ismerlek fel, m�gha az�ta sok �v telt is el. Mi�rt j�tt�l ide?

-Besz�lni akartam…-most se tudta befejezni.

-Nincs mir�l besz�ln�nk. R�gen l�ttuk egym�st, nem voltunk se bar�tok, se szeret�k, nincs semmi k�z�nk egym�shoz. Csak annyi, hogy oszt�lyt�rsak voltunk m�g annak idej�n. �s te most itt �llsz, �s megzavart�l a gondolataimban.

-Mi bajod…?

-Az a gond, hogy idej�tt�l. �s nem azzal van baj, hogy Te j�tt�l ide, hanem hogy Valaki idej�tt. Mint azt hallhattad tal�n, nem igaz�n kedvelem a t�rsas�got.

-Nem akartam zavarni, de k�rlek hallgass meg! Hossz� �t �ll m�g�ttem.

-Elhiszem.

-K�rlek, hadd mondjam el, mi�rt j�ttem!

-Csak tess�k!- mondtam g�nyosan.- Most m�r �gyse tehetek semmit.

-Nem folytathatn�nk ezt a h�zadban?- k�rdezte feszengve.

-Ahogy akarod.

   Elindultunk. N�m�n s�t�ltunk le a hegyr�l, csak a h�zban sz�laltam meg �jra.

-Egy�ltal�n hogy tal�lt�l ide?- hangomban m�r nem �rz�d�tt d�h, csak a k�v�ncsis�g, �s ez l�that�lag megnyugtatta.

-Magam se tudom, hogy akadtam v�g�l r�d. �vek �ta kereslek m�r. A kiad�dn�l mondt�k, hogy ebben az erd�ben laksz, de t�bbet �k se tudnak. �s erre nem lehet rep�lni, �gyhogy el�g neh�z volt megtal�lni t�ged. De v�g�l siker�lt.

-�rtem. De mi�rt j�tt�l ide?

-Oszt�lytal�lkoz� lesz, �s…

-Csak nem azt akarod, hogy menjek el?- k�rdeztem meglep�dve.- Okosabbnak ismertelek.

-Akarunk tartani egy felolvas�estet, �s te vagy a legtehets�gesebb �r�, akit ismer�nk, meg h�t oda is j�rt�l.

-Azt k�pzeled, felolvasok valamelyik k�nyvemb�l? Nem, nem hiszem el, hogy ezt te szorgalmaztad volna. Ink�bb valamelyik eszement tan�r lehetett az.

-Igen, az egyik tan�r tal�lta ki.

-�s mi�rt te j�tt�l? Jobb k�ld�nc�t nem tal�ltak?

-A bar�tn�d, Kata, azt mondta, hogy nekem tal�n siker�l kimozd�tanom t�ged.

-Nem a bar�tn�m. Azt meg, hogy mib�l gondolta ezt a s�letlens�get, nem is tudom elk�pzelni.

-Tal�n amiatt a pletyka miatt, amit az iskol�ban terjesztettek- pirult el zavar�ban.

-Arra gondolsz, hogy egy bizonyos Sz�sz T�nde szerelmes lett egy bizonyos oszt�lyt�rs�ba, �s ezt elmondta az �ll�t�lagos bar�tn�inek, akik ut�na elterjesztett�k az iskol�ban, �s az a bizonyos l�ny ut�na nem is mert annak a bizonyos fi�nak a k�zel�be menni?

-Sz�val igaz volt?

-�gy bizony. �s itt a hangs�ly… volt. R�gen. �s a m�ltat szeretn�m elfelejteni. A v�laszom a megh�v�sra: nem. �s most, ha megk�rhetlek, menj el!

-Mi�rt nem mondtad el?- k�rdezte m�g mindig letagl�zva.

-Mi�rt, nem tudtad meg a pletyk�kb�l?

-Azt hittem, csak viccelnek, �s megint k�nos helyzetbe akarnak hozni.

-Ez eddig rendben is van, de azt nem vetted �szre, hogy �n ezut�n ker�lni kezdtelek?

-De, felt�nt…

-Nos, most, hogy mindezt tiszt�ztuk, ak�r indulhatn�l is- mondtam kiss� t�relmetlen�l.

    Belen�zett a szemembe. A szem�ben olyan csillog�st l�ttam, amilyet m�g soha. K�zelebb l�pett hozz�m, majd m�g k�zelebb, m�g v�g�l csak p�r centi v�lasztott el minket.

-Komolyan ki akarsz dobni?- k�rdezte, de a hangja most m�smilyen volt, tele k�tked�ssel, �s valami m�ssal, amit nem tudtam megmagyar�zni.

-Igen- v�laszoltam dacosan.

   M�g mindig m�lyen a szemembe n�zve k�zelebb hajolt, �s megcs�kolt. Gyeng�den, l�gyan, f�l�nken, m�gis magabiztosan. Nem viszonoztam a cs�kot. M�ig se tudom, hogy volt annyi lelki er�m, de ell�ktem magamt�l.

-M�gis mit k�pzelsz?- sziszegtem neki.- Megmondtam, hogy nincs egym�shoz semmi k�z�nk, �s hogy r�g volt m�r az az apr� fell�ngol�s. Nem olyannak ismertelek meg, aki ennyire nem figyel semmire.

-Ne haragudj, �n azt hittem…- tiltakozott motyogva.

-Azt hitted, hogy a karodba vetem magam, �s hihetetlen�l �r�lni fogok, mert megtal�ltam minden id�k legjobb pasij�t, akit majd �r�k id�kig szeretni tudok? Ne hidd! Elegem lett a szerelemb�l. Bel�led meg v�gk�pp. Tudod te egy�ltal�n, milyen rohadt nagy k�n volt v�gigszenvedni azt az id�t, amit m�g egy�tt kellett lenn�nk? Tudod te, mit �ltem �t minden �jszaka majd f�l �ven kereszt�l? Nem, nem tudhatod. Siker�lt elfelejtenem, �rted? T�ltettem magam rajta. �s most megint itt vagy. Mi�rt kell neked mindig mindent elrontani?

-Nem akartam, hogy miattam szenvedj- v�laszolta b�nb�n�an.- Sajn�lom. M�g k�rdezn�k valamit, azt�n elmegyek. Meg�g�red, hogy �szint�n v�laszolsz?

-Ha ut�na mindenk�pp elm�sz, akkor igen.

-Rendben.- Habozott egy kicsit.- Tudn�l engem szeretni?

   Led�bbentem. Nem sz�m�tottam erre a k�rd�sre. Tal�n tudja, hogy az elveim nem engedik, hogy ak�r egy �g�retet is megszegjek? M�rpedig meg�g�rtem, hogy �szint�n v�laszolok. Lehajtottam a fejem.

-Igen, tudn�lak. Most pedig menj el!

    Nem n�ztem fel, csak hallgattam a l�pteit. Nem az ajt� fel� indult, hanem fel�m. Megfogta az �llam, �s maga fel� ford�totta arcomat.

-Akkor ne k�ldj el magadt�l, k�rlek!

   Azzal ism�t megcs�kolt. Most m�r nem volt er�m ellen�llni neki, s�t… visszacs�koltam. Azt�n ez a pillanat is elm�lt. Mint mindig.

-Sz�val elj�ssz velem a tal�lkoz�ra, vagy itt akarsz bujk�lni eg�sz �letedben?

-Tal�n j�t tesz egy kis v�ltozatoss�g- mondtam, mintegy gy�zk�dve magam. Racion�lis felem ugyanis tiltakozott a gondolat ellen, hogy �jra l�ssam a r�gi ismer�s�ket.

   Boldogan meg�lelt, majd elkezdett h�zni kifel�. Ideje volt indulni.

-De soha t�bb� nem fogok megb�zni az �g�reteidben- motyogtam belet�r�dve a sorsomba. Elmosolyodott.

-Azt egy sz�val se mondtad, hogy n�lk�led kell elmennem innen.