Hm...kar�csony. Amit gyermekkoromban mindig �gy v�rtam, s feln�tt koromra �gy megvetettem. Nem tudom, mi�rt. Az aj�nd�koz�st el�g fiatalon m�r badars�gnak tartottam, hisz az emberek elk�ltik az �sszes p�nz�ket olyan dolgokra, melyekre szeretteiknek nincs semmi sz�ks�g�k. �s a kedvess�ghez minek kell egy kijel�lt nap? Hisz az �v minden napj�n lehetn�nk egy�tt a csal�dunkkal, a szerelm�nkkel, vagy �pp azzal, akivel akarunk. S m�g ilyenkor is, mikor a hagyom�ny szerint mindenkinek egy�tt kell lennie, m�g ilyenkor is sokszor b�ntunk m�sokat, �s t�ltj�k t�vol az id�t szeretteinkt�l. Gondolunk a j�v�nkre? Na persze! �res duma! Eml�kszem, h�nyszor kaptam hajba testv�reimmel vagy sz�leimmel eme szent napon. Pedig semmi kedvem nem volt hozz�, �s csak b�k�re v�gytam. Tal�n ez�rt is van az, hogy sz�momra m�r nem olyan sz�p a kar�csony. Nincs semmi j� abban, hogy �sszevesz�nk az emberekkel, akiket elvileg szeretn�nk k�ne, de abban a percben csak f�lelmetes gy�l�letet t�pl�lunk ir�ntuk. Ez�rt is vagyok most egyed�l, szenteste, pedig szeretn�k valakivel lenni. Deh�t ez az ember visszament a sz�leihez kar�csonyozni. � m�g tudja �lvezni a kar�csonyt, �t m�g �rdekli a sok aj�nd�k, amit kap, �s �n nem akarom t�le elvenni a boldogs�got. Hisz szeretem! Tiszta sz�vemb�l, jobban, ahogy b�rkit szeretni lehet. Kis lak�som kicsi, de ann�l k�nyelmesebb kanap�j�n �l�k, �s b�mulok a kandall� t�z�be. R�gim�dinak t�n�k? H�t igen, n�ha kicsit az vagyok. De nekem tetszik ez a meghitt kis otthon. Ilyenkor mindig vissza tudok eml�kezni az otthon t�lt�tt sz�p est�kre. �s ilyenkor mindig nagyon hi�nyoznak ezek az est�k. Milyen sokat nevettem m�g akkoriban, mikor a csillagsz�r� felgy�jtotta a sz�nyeget. A sz�nyeg az�ta is ott van a nappaliban, �s a lyuk az�ta is ott feket�llik. �s ahogy ez eszembe jut, j�n a t�bbi eml�k is a kar�csonyokr�l, amiket otthon t�lt�ttem. Hisz ezek olyan sz�pek voltak. Nem �rdekelt, ha gonosz megjegyz�seket tettek r�m, �n akkor is szerettem mindenkit magam k�r�l. Boldog voltam, mikor �tadtam az aj�nd�kokat, �s l�ttam az arcukon, hogy t�nyleg �r�lnek neki. Pedig nem is volt nagy aj�nd�k. De j�l tudt�k, ezt az�rt adom, mert szeretem �ket. Fel�llok a kanap�b�l, felveszem a kab�tom, �s kil�pek az ajt�n. Az �t hossz�, m�gis gyalog v�gok neki, hisz mindent h� bor�t, �s ilyenkor szeretem n�zni a sz�ps�ges t�jat. Meg�llok egy h�z el�tt. Hisz itt laktam �n oly sok �ven �t! Ez az a h�z, ahol feln�ttem. V�gyakozva n�zem az ajt�t. Be szabad nekem ide mennem? Nekem, a kis k�l�ncnek, aki megtagadta a csal�dj�t? Aki sokszor a hal�l�t k�v�nta szeretteinek? Beenged m�g az ajt�? Megpr�b�lom. Kiny�lik remeg� kezeim alatt. Felmegyek a l�pcs�n, �s meg�llok a lak�sunk ajtaja el�tt. Lak�sunk? H�t m�g mindig azt hiszem, ide tartozom? Kinyitom az ajt�t, �s bel�pek. hisz itt nem v�ltozott semmi. Pedig m�r nagyon r�g j�rtam itt utolj�ra. A t�bbiek bizony�ra a nappaliban vannak, mint mindig, kar�csonykor. Bel�pek a szob�ba. �k �ppen az aj�nd�kokat osztogatj�k. Boldog mosollyal, f�nyl� szemekkel k�v�nnak boldog kar�csonyt, de amint meghallj�k l�pteimet, k�v�ncsian �s meglepetten n�znek fel. �n nem v�rt l�togat� vagyok. V�rom, hogy elk�ldjenek, v�rom, hogy ugyan�gy gonoszak legyenek velem, ahogy m�r sokszor is. De nem. �k csak n�znek engem �rtetlen�l. Meg akarok fordulni, el akarok menni, de ekkor egy k�z �r az eny�mhez. Ijedten n�zek h�tra, de egy boldog mosolyt l�tok csak.

-Isten hozott itthon!- mondj�k, �s betess�kelnek a szob�ba. Figyelem �ket, ahogy befejezik az aj�nd�kosztogat�st �s bontogat�st. T�lem nem kaptak aj�nd�kot, s �n se t�l�k. Egyik�nk se sz�m�tott arra, hogy idej�v�k. De megtettem. �s �rzem, hogy helyesen tettem. Vid�man k�rdeznek hogyl�tem fel�l, �tkarolnak, �s a konyh�ba vezetnek, hogy egy�tt fogyasszuk el a kar�csonyi vacsor�t. Mindenki ott van. Anyuk�m, apuk�m, k�t b�ty�m �s a bar�tn�ik is. �n szinte kil�gok a sorb�l, de nem hagyj�k, hogy ez elvegye a kedvem. Csak velem foglalkoznak. Nem hiszek a szememnek. M�g a gy�l�lt b�ty�m is k�pes kiengedni egy kicsit, �s kedvesen viselkedni velem. Ekkor kopognak az ajt�n. Az eg�sz csal�d megy megn�zni, ki az. Mikor az ajt� kiny�lik, nagyot dobban a sz�vem. Ez az ember, � az, akit �n nagyon szeretek. A nyak�ba borulok, �s � boldogan cs�kol meg. Cs�kja kedves, meleg, s �n hihetetlen�l boldog leszek t�le.

-Na, �lvezed az �nnepeket?- k�rdi t�lem mosolyogva.

-Igen. �letemben nem �lveztem ennyire.