Forr� ny�ri nap van, de a hegyek tetej�n ebb�l csup�n a kellemesen langyos leveg�t �rezni. Ketten s�t�lunk lefel�, imm�r el�g f�radtan, hisz hossz� kilom�terek �llnak m�g�tt�nk. Perselus el�g morcos, nagyon j�l tudja, hogy ott, ahova megy�nk, nem l�tj�k sz�vesen. Az igazat megvallva � se t�rne vissza oda, ha nem lenne sz�ks�ges.

Az erd�ben, ahol vagyunk, olyan s�r�n n�nek a f�k, hogy �jszakai s�t�ts�g borul r�nk. Perselus el is botlik n�ha egy-egy ki�ll� gy�k�rben. Most j�v�k r�, milyen �nuralma is van, hiszen eddig egy sz�t se sz�lt a helyzet ellen. De amint elesik, ez a helyzet megv�ltozik. �gy d�nt�k, ideje egy kis f�nyt var�zsolni, mert ez m�r t�nyleg t�rhetetlen.

-J�l vagy, Perselus?-k�rdezem lehajolva mell�.

-Sajn�lom, Perselus, de nagyon j�l tudod, hogy nem akarok nagyon var�zsolni, mert �rz�kelhetik. Mostan�ban el�g j� a v�dekez�si rendszer�k.

-Na igen, de te le tudn�d �rny�kolni az er�det.

-Ugyan m�r, az sok energi�ba ker�lne, �s az nem lenne j�, ha elhaszn�ln�m az �sszes er�met.

-Mikor �r�nk oda?

-Amint fel�llsz, �s tov�bbmegy�nk, elmondom- v�laszolom mosolyogva.

Ez hatott. Gyorsan �sszeszedte mag�t, �s folytattuk utunkat. Nemsok�ra eloltottam a f�nyt, mivel megritkul annyira a n�v�nyzet, hogy l�thassunk a bej�v� f�nyben.

-Nos, mikor is �r�nk oda?

-P�r perc, �s meg�rkez�nk az els� v�delmi vonalhoz. Hat van bel�l�k, �s f�l kilom�ter van k�zt�k. Sz�val m�r nem vagyunk messze.

-Gondolod, hogy beengednek engem? Egy gyilkost?

-Am�g veled vagyok, b�rhova beengednek. Ellenkezni fognak, ez biztos, de hihetetlen meggy�z�er�m van.

-Nem, neked hihetetlen var�zser�d van, �s ez ebben az esetben m�g jobb is.

Nem sz�lok semmit, csak s�t�lok tov�bb. T�nyleg csak p�r perc kell hozz�, hogy el�rj�k a v�dvonalat.

-Nos, ideje tudtukra hozni, hogy j�v�k.

Felemelem a kezem, �s elmotyogok egy var�zsig�t. A leveg� �lesen megvillan, majd elt�nik a f�ny, s vele egy�tt a v�dvonal is. B�ntatlanul mehet�nk tov�bb. Ez t�rt�nik a k�vetkez� �t vonaln�l is. Most m�r itt vagyunk, meg�rkezt�nk, m�ghozz� fogad�bizotts�g n�lk�l. H�t elfelejtettek volna? Nem val�sz�n�.

Egy ember l�p ki a Roxfort kapuj�n, �s k�zeledik fel�nk kivont p�lc�val. Nemsok�ra azt is megtudjuk, ki az.

-�dv�z�llek, Harry!- k�sz�n�k kedvesen.- Rem�lem, eml�kszel m�g r�m!

-T�ls�gosan is- v�laszolja, majd Perselusra mutat.- Mit keres itt ez az �lnok k�gy�? Fogolynak hoztad ide?

-Ugyan Harry, nagyon j�l tudod, hogy soha nem hozok foglyokat. �n nem harcolok olyan elsz�nts�ggal, mint te. � nem a foglyom, hanem a v�dencem.

-V�ded �t?- k�rdezi a fi� d�ht�l remeg� hangon.- V�ded Dumbledore gyilkos�t? El�rulsz minket?

-Harry Potter!- a leveg� szinte szikr�zik k�r�l�tt�nk.- Azt mered �ll�tani r�lam, hogy seg�ten�k egy menthetetlen�l gonosz embernek? Ilyen embernek ismert�l meg?

-Nem...

-Mert ha ilyennek k�pzeln�l, el�gg� let�rn�l vele...

-Nem azt...

-Perselus a v�delmemet �lvezi, mert meg�rdemli az es�lyt. �s hi�ba volt�l ott Dumbledore hal�l�n�l, nem tudsz mindent. �n is ott voltam. Ne �t�lj elhamarkodottan, Harry. Az igazs�gtalan b�ntet�st senki nem �rdemli meg.

-Sajn�lom, nem akartalak megs�rteni. Addig elfogadom Pitont, am�g nem tesz semmi rosszat, de ha ez megt�rt�nik, azonnal meg�l�m, ak�rmit mondasz.

-Ahogy gondolod. De nem engedem, hogy b�rkinek baja ess�k. ezen k�v�l felt�tel n�lk�l megb�zok Perselus Pitonban.

-Mi�rt j�tt�l ide?

-Veled szerettem volna besz�lni.

-Honnan tudtad, hogy itt tal�lsz?

-Hisz j�l ismersz, �n mindent tudok.

-Majdnem mindent.

-Lehet, hogy igazad van. De t�rj�nk a l�nyegre! Az�rt j�ttem, mert k�rni szeretn�k valamit.

-Mir�l van sz�?

-Tudok egy horcrux hely�r�l. Az a gond, hogy k�l�n�s helyen van, �s �n ezzel nem tudok mit kezdeni.

-Milyen helyr�l besz�lsz?- csillan fel Harry szeme.

-Egy emberr�l, pontosabban egy l�nyr�l.

-Mit�l olyan k�l�nleges, hogy Voldemort �t v�lasztotta.

-� a l�nya. Mellesleg, mint azt te is tudod, minden alap�t�t�l szerzett valamit. A l�ny nemcsak Voldemort l�nya, de Holl�h�ti Hedvig lesz�rmazottja is.

-�n �gy tudtam, te vagy az egyed�li lesz�rmazottja.

-�gy is volt, am�g meg nem sz�letett a l�nyom.

-Tess�k?

-Kitiara, a horcrux �rz�je, Voldemort �s az �n l�nyom.

Hossz� csend k�vetkezik. Iszony�an hossz�. Nemcsak Harry, de Perselus is teljesen le van d�bbenve. H�t igen, r�gen beleszerettem Voldemortba. Akkor m�g m�s volt, teljesen m�s. M�g nem fert�zte meg teljesen a gonoszs�g, �s azt hittem, vissza tudom h�zni arr�l az �tr�l, amin akaratlanul is elindult. Tal�n nem is kell megeml�tenem, hogy nem siker�lt. Viszont mire erre r�j�ttem, m�r megsz�letett a l�nyunk, �s � elvette t�lem. Az�ta nem l�ttam.

-�s mit k�rsz t�lem, mit tegyek?-k�rdezi Harry remeg� hangon.

-Egyetlen megold�s l�tezik. Meg kell �ln�d.