5.

Reggel illatos p�rn�k k�z�tt �bredtem, s �reztem, van mellettem valaki. Az illet� R�n� volt. Ott �lt az �gyam mellett, �ppen szund�tott. Felkeltem �s fel�lt�ztem. A zajra a f�rfi is fel�bredt, �s �rtetlen�l pislogott az �res �gyra. Azt�n �szrevett engem.

-Fel�bredt�l?- k�rdezte megk�nnyebb�lten.

-Igen. Mi�rt?

-Egy eg�sz h�tig aludt�l- felelte.- L�zad volt, �s �lland�an forgol�dt�l. Megtettem mindent, de �gy l�tszik, az �n er�m nem sokat �r.

Csod�lkozva n�ztem r�.

-De h�t �n soha �letemben nem voltam l�zas.

-M�rpedig most v�ge ennek a sz�ri�nak. Biztos legyeng�lt�l a sok �tv�ltoz�st�l. T�l sokat akart�l. Hi�ba vagy nagy hatalm�, a tested nem b�rja az er�fesz�t�st.

-V�gig itt volt�l mellettem?- k�rdeztem d�bbenten.

-Igen.

-De h�t mi�rt?

-Ha l�ttad volna magad, nem k�rdezn�d most ezt.

-�n… k�sz�n�m.

-Nincs mit k�sz�nn�d. Sz�vesen tettem.

-�s most mit akarsz tenni?- k�rdeztem szomor�an.

-Hogy �rted?

-Nem hiszem, hogy itt tartan�l magad mellett, hisz m�r kipihentem magam. Egyed�l pedig nem tudok kimenni, mert f�l�, elpuszt�tom a h�zad. Sz�val mit akarsz tenni?

-Nem gondoltam, hogy elm�sz.

-Nem maradhatok itt �r�kk�.

-Mi�rt ne? Sz�vesen l�tlak.

-Nem! Vissza kell mennem az otthonomba. �gy is t�l sok id�t t�lt�ttem itt. Most pedig… d�nts. Elk�s�rsz, vagy nem?

-Elk�s�rlek- mondta let�rten.

-Remek. Akkor indulhatunk is.

Kint hideg volt, �s esett az es�. A felh�k s�t�tbe bor�tott�k a t�jat, mely �gy m�g h�tborzongat�bb lett. Amint becsuk�dott az ajt�, megint elfogott a gonosz �rz�se, �s csak R�n�nak k�sz�nhet�, hogy nem v�ltoztam �t, �s d�nt�ttem romba a h�zat. �gy is �t kellett karolnia, �s �lland�an hajtogatnia, hogy nincs itt semmif�le gonosz, nyugodjak meg. Azt�n elt�nt a szemem el�l a t�j, �s p�r�gni kezdett a vil�g.

Egy erd� k�zep�n �lltunk meg. Ismer�s volt a hely, s n�h�ny m�sodperc m�lt�n r�j�ttem arra is, honnan. Ez volt a hely, ahol letelepedtem. R�n�ztem a f�rfire m�g�ttem, aki t�tott sz�jjal b�multa a helyet. Elmosolyodtam rajta, �s a v�zes�s fel� fordultam. L�tv�nya elt�lt�tt �j energi�kkal. �reztem, hogy var�zser�m kezdi �tvenni a hatalmat, �s nem nagyon ellenkeztem neki. �get� �rz�s lett a fejemben, s sz�r� f�jdalom nyilallt a szemembe. N�h�ny perc m�lva a f�jdalom elm�lt, �s �tv�ltozva �lltam ott.

-�dv�z�llek otthonomban- sz�ltam h�tra a f�rfinek, �s elindultam a v�zes�s fel�. Nem tehetett m�st, k�vetett.- Ez a hely �si var�zserej� pont, ahol a r�gi boszork�nyurak uralkodtak. Az�ta elhagyatottan �llt itt az �rkez�semig. Most m�r az otthonom.

Azzal odal�ptem a v�zhez, mire az megsz�nt folyni, �gy felt�rult a v�zes�s m�g�tti barlang.

-L�pj beljebb!

Bent k�t �gy �s rengeteg k�nyvespolc volt. R�n� �rdekl�dve n�zel�d�tt, egyenk�nt vizsg�lta a k�nyveket.

-�n azt hittem, ap�d kast�lya az otthonod.

-Nem- nevettem fel.- Nem tudn�m otthonomnak nevezni azt a helyet, ahol any�m gyilkosa lakik.

-Mi�rt van k�t �gy?- k�rdezte, mik�zben az egyiket n�zte.

-�gy d�nt�ttem, maradhatsz p�r napot. Most nem tudn�l visszajutni a h�zadba.

-Hogyhogy?- n�zett fel.

-�gy, hogy a vihar, amit otthagytunk, led�nt�tte.

-Ez�rt akart�l elj�nni onnan?

-Ez az egyik ok.

-De h�t mi�rt nem sz�lt�l? Megv�dhettem volna az otthonom.

-Nem k�pzeled, hogy szembesz�llhatt�l volna a term�szettel. Arra m�g �n se vagyok k�pes. Hidd el, ha �gy lenne, nem hagytam volna ezt. Sajn�lom a h�zadat, de a var�zslat, ami v�dte, nem volt j� �tlet. A term�szet meg�rezte a gonoszt, �s elpuszt�totta. Ennyi az eg�sz.

-Meddig kell itt maradnom?- k�rdezte szomor�an.

�reztem, hogy elsz�ll bel�lem az er�. �jra f�jdalmak gy�t�rtek, s mire abbamaradtak, m�r nem tudtam �llni. A f�ldre rogytam volna, ha a f�rfi nem kap el, �s fektet le az �gyra. F�radtan pillantottam r�. Most vettem csak �szre, hogy is n�z ki. R�vid, fekete haj, sz�rke szemek, sov�ny arc, rajta a szeretetteljes aggodalom �s valami megmagyar�zhatatlan er�, mely a pillant�s�b�l �radt. Megsimogatta arcom, mire egy kicsit jobban lettem, �s fel tudtam �lni.

-A k�rd�sedre v�laszolva- sz�laltam meg gyeng�den mosolyogva.- Addig maradsz, ameddig szeretn�l.

-Most nem mehetek sehova. Nem addig maradok, ameddig szeretn�k, hanem ameddig sz�ks�ges. De mennyi ez az id�?

-Azt k�rded, mikor mehetsz vissza a h�zadhoz? Azt kell mondanom, hogy nem lenne t�l j� �tlet visszat�rned oda. Soha t�bb�. De ha mindenk�pp meg akarod n�zni, fel�lem ak�r most is. B�r azt tan�csoln�m, v�rjunk vele reggelig. Akkor majd megoldom, hogyan juss el n�lk�lem oda �s vissza.

-Hogyhogy n�lk�led?- k�rdezte �szinte csod�lkoz�ssal az arc�n.

-Nekem m�g dolgom van. Am�g te haza m�sz, addig �n megl�togatom ap�mat.

-Minek?

-Van p�r dolog, amit meg kell vele besz�lnem. Ne agg�dj!- mondtam mosolyogva f�lelm�t l�tva.- Nem tud b�ntani engem. Soha nem tudott.

Ezt hallva nem sz�lt semmit, de l�ttam az arc�n, hogy legsz�vesebben nem engedne oda. Meghatott a f�lelme, de bosszantott is. �n se sz�ltam semmit, ink�bb mindketten lefek�dt�nk.

Reggel arra �bredtem, hogy f�l�m hajol valaki. Kinyitottam a szemem, �s megpillantottam a f�rfit magam f�l�tt. Mikor megl�tta, hogy �bren vagyok, t�volabb h�z�dott. Nem �rtettem �t. Mi�rt hajolt olyan k�zel hozz�m?

N�m�n felkeltem, �s a v�zes�s fel� vettem az ir�nyt. �tk�zben �jra magamon �reztem a f�jdalmat, ami az �tv�ltoz�ssal j�rt, de ez�ttal m�r nem volt olyan er�s. Egy int�semre a v�z elfelejtett esni, szabad utat engedve nek�nk. Mindketten kil�pt�nk, mire a v�z folytatta �tj�t lefele. Kint a kel� nap f�nye bevil�g�totta a t�jat. Mindenfel�l hallottam az �llatok hangjait, a l�gy szell� ringat�s�t �reztem a b�r�m�n, �s v�gre megnyugodtam. Hetek �ta el�sz�r. R�pillantottam R�n�ra. Elb�v�lve n�zel�d�tt. F�ttyentettem egyet. Erre az erd�b�l el�v�gtatott egy �llat. H�feh�r sz�r�n megcsillant a f�ny, aranys�rga szemei a b�v�letbe tudt�k kergetni az embereket. �s volt m�g valami. Hossz� szarva, mely a homloka k�zep�b�l t�rt el�, hegyes volt, �s �gy n�zett ki, mintha valaki megcsavarta volna. Egy unikornis �rkezett a h�v�somra.

Odal�pett mell�m, �s �n tisztelettel megsimogattam sz�ps�ges fej�t, melyet oly b�szk�n tartott. Elmondtam neki, mit k�rek t�le, s � meghajtotta fej�t. El se tudtam k�pzelni, hogy ez a fens�ges �llat engedelmeskedni fog nekem. �s nem is engedelmeskedett. Csak teljes�tette, amire k�rtem. Odas�t�lt a f�rfi mell�, aki csod�lattal b�mult r�. Meg se tudott mozdulni. Az �llat seg�ts�gk�ppen let�rdelt mellette. R�n� k�rd�n pillantott r�m. B�lintottam, mire �vatosan fel�lt az egyszarv� h�t�ra. Az felemelkedett, r�m pillantott okos szem�vel, �s elv�gtatott.

�reztem, hogy egyre jobban fogyt�n van az er�m. Tudtam, hogy nem b�rn�m ki, ha var�zslattal jutn�k el a kast�lyhoz. F�ttyentettem teh�t m�g egyet, mire a leveg�b�l lecsapott egy mad�r. Vagyishogy els�re annak n�zett ki. M�sodszorra m�r meg�llap�thattam, hogy ez egy griff. Odas�t�lt mell�m, �s behajl�totta l�bait, hogy fel tudjak sz�llni a h�t�ra. Mikor biztons�gban fenn voltam, kiterjesztette hatalmas sz�rnyait, �s felemelkedett a magasba. Mikor elindult, f�jdalom nyilallt a testembe, �s majdnem lezuhantam a h�t�r�l. Szerencs�re �gy mozdult, hogy visszanyerjem egyens�lyom. Hajam az arcomba sz�llt, �s r�j�ttem, mit�l volt a f�jdalom. Visszav�ltoztam.

Az �llat bizalmatlanabb volt velem, de nem tehetett semmit. A parancs �gy sz�lt, vigyen el engem a kast�lyhoz. Mikor v�g�l lesz�llt, t�relmetlen�l r�zni kezdte a h�t�t. Nem b�zott bennem, csak az er�t birtokl� m�sik k�ls�mben. Gyorsan lek�sz�l�dtam r�la, �s a kapuhoz t�ntorogtam. Elhagyott az er�m. Amint �tl�ptem a kaput, szembetal�lkoztam ap�mmal. Agg�dva pillantott r�m. Nem b�rtam tov�bb. El�jultam.

Furcsa zajokra �bredtem. Nem akartam felkelni, marasztalt a puha �gy, de a vitatkoz� hangokra kinyitottam a szemem. K�t f�rfi �llt felettem. Ap�m �s, hihetetlen m�don, R�n�. Ap�m ord�tozott, amennyire �rtettem, azt kiab�lta, hogy „Takarodj a h�zamb�l, te gonosz f�reg!” R�n� n�m�n �llt, az unalom arckifejez�se uralkodott rajta, de �n �reztem a v�gtelen d�h�t, amit �rzett.

Nemsok�ra felfedezt�k, hogy �bren vagyok. Mindketten fel�m fordultak. Agg�d�nak t�ntek. Furcsa helyzet volt. Nem b�rt�k egym�st, �s nem viselt�k el, ha egy leveg�t kellett sz�vniuk egym�ssal, de �rtem mindketten megtett�k. Furcsa volt, de j�lesett.

R�n� odal�pett mell�m, �s le�lt az �gy sz�l�re.

-Jobban vagy?- k�rdezte. Hangj�b�l �rz�d�tt, hogy legsz�vesebben most azonnal t�vozna ebb�l a kast�lyb�l, de az aggodalom itt tartja.

-Igen- v�laszoltam f�rk�sz� szemmel.- Csak pihennem kell m�g egy kicsit.

-J�l van- b�lintott.- Kib�rn�d az utaz�st?

-Nem hiszem- mondtam sajn�lkozva.- �gy �rzem, itt kell maradnom egy kis ideig.

-Nem biztos, hogy ez j� �tlet- sz�lt ap�mra pillantva.

-Ne hidd, R�n�- ap�m furcs�n hangs�lyozta a nev�t,- hogy nem hallom! K�l�nben se viszed sehova a l�nyom! Milyen k�l�n�s a sors, hogy teljesen kik�sz�lt az ereje, ami a vil�g var�zsl�inak egy�ttes erej�t is fel�lm�lja, �pp mikor veled volt. Ha azt hiszed, ezek ut�n vele maradhatsz, t�vedsz.

El�nt�tt a d�h. Szememben s�t�ni t�z lobbant. Felemeltem kezemet, mely egyre jobban felmelegedett. R�n� a szemembe pillantott, �s elsz�rnyedt. Tudta, mi t�rt�nik, nagyon is. Egy hang azt suttogta a f�lembe, hogy vele ugyanez megt�rt�nt. Akarat�n k�v�l is test�be fogadta a gonoszt. Ez t�rt�nt most velem is. Kezemb�l egy nagy t�zcs�va rep�lt ki, �s elindult az ap�m fel�.

-Neeee!- ki�ltotta R�n�. A hangj�ra felsejlett bennem a j�. R�pillantottam �s r�m�lt arca el�zte bel�lem a gonoszt. A t�z kialudt, miel�tt el�rhette volna Alexet, az ap�mat. R�n�ztem a kezemre. V�r�s volt, mintha meg�gett volna. Meg�rtettem mindent. Imm�ron nem ir�ny�thatom a testemet. A j� �s a gonosz harcol �rte, �s vagy az egyik, vagy a m�sik van hatalmon. A gyerek, aki voltam, most m�r v�gleg meghalt. R�n�ztem Alexre, azt�n R�n�ra. Mellettem soha nem lesznek biztons�gban. Ha �jra el�t�r bel�lem a gonosz, m�r lehetek biztos, hogy siker�l ism�t meg�ll�tani.

Felpattantam, �s kisiettem az ajt�n. Lementem a l�pcs�n, �s kil�ptem az ajt�n. Vagyis kil�ptem volt, ha egy k�z nem akad�lyoz meg benne. Felpillantottam R�n� arc�ba.

-Hova m�sz?- k�rdezte halkan.

-El.

-Mi�rt?

-Nem akarom, hogy b�rmelyikk�t�k megs�r�lj�n miattam. Vagy meghaljon.

-Mib�l gondolod, hogy vesz�lyes lenn�l?

-Mib�l?- hitetlenkedve pillantottam r�.- Hisz ott volt�l. L�ttad.

-Igen- b�lintott.- �s?

-Mi �s?- nem �rtettem m�r semmit. F�lnie kellett volna t�lem.

-Engem is fert�z�tt m�r meg a gonosz. Mellettem viszont nem volt senki, aki visszatartott volna. �n �ltem is. Gyerekeket, n�ket, �rtatlan embereket. Nem tudtam abbahagyni. Eg�szen a b�lig. Amint bel�ptem az ajt�n, kitisztult a fejem. �jra �nmagam voltam. A b�l v�g�ig nem is eml�keztem r�, mennyi b�n�m van. Amikor kil�ptem a kast�lyb�l, akkor tudatosult bennem. A b�ntudat pedig teljesen els�p�rte a gonoszt. El kellett volna mondanom. T�nyleg az voltam, aminek az ap�d nevezett. Hazudtam neked. Sajn�lom.

Nem tudtam megsz�lalni. Ott �llt el�ttem lehajtott fejjel, �s �n csak n�ztem �t. Nem tudtam �t gy�l�lni. Sajn�ltam. �s m�g valamit �reztem, de nem tudtam r�j�nni, mit. Megfogtam az �ll�t, �s felemeltem a fej�t.

-Nem kell emiatt sz�gyenkezned- mondtam.- A gonosz az�rt t�rt r�d, mert meghalt a l�nyod, r�ad�sul a legjobb bar�tod keze �ltal. Nem tehett�l semmit. M�g az �n er�m is kev�s ahhoz, hogy meg�ll�tsam.

-Ha �gy v�lekedsz, akkor mi�rt akarsz elmenni?- mosolyodott el halv�nyan.

-Az�rt- hajtottam le a fejem,- mert nekem nem volt r� semmi komolyabb okom, hogy d�h�s legyek. �tengedtem magam a gonosznak, �s ez�rt majdnem meghalt az ap�m. Mi lesz, ha legk�zelebb t�ged t�madlak meg, vagy valaki m�st?

-Ne agg�dj! Nem adok r� okot, hogy d�h�s legy�l r�m. �s csak majdnem t�rt�nt meg, ne feledd!

-Igen, de csak az�rt, mert ott volt�l. Milyen �rdekes. Az, akinek te �vek �ta a hal�l�t k�v�nod, az�rt menek�lt meg, mert te r�m sz�lt�l, hogy ne tegyem.

-Nem akartam- mondta halkan,- hogy megtedd, hogy olyann� v�lj, mint �n voltam. A te er�ddel r�ad�sul a gonosz hatalma sz�zszoros�ra n�vekedett volna, �s a j�k nem tudtak volna ellenszeg�lni neki.

-K�sz�n�m.

-Nincs mit- mosolygott.- De ha megengedsz egy aj�nlatot, szerintem menj�nk innen!

-M�g valamit k�rdezn�k.

-Csak tess�k.

-Ha a h�zadhoz indult�l, hogy ker�lt�l v�g�l ide?

-Az az igazs�g, hogy f�l�ton r�j�ttem, melletted a helyem, hisz nem b�zok Alexben. Nem volt neh�z r�venni az unikornist, hogy forduljon meg. Egyszer�en amikor arra gondoltam, hogy mi t�rt�nhet veled itt, r�gt�n elindult ide.

-Szerintem csak meg�rezte, hogy bajban vagyok. Elhagyott az er�m, �s a griff, amin utaztam, nem b�zott t�bb� bennem. El�gg� bizalmatlan �llat. De az�rt elhozott id�ig.

-Mi�rt nem h�vt�l oda egy unikornist ink�bb?

-Nem tudom. Jobban szerettem volna rep�lni. �s, v�g�l is, a griff ugyanolyan, mint �n. B�szke teremt�s, aki bizalmatlan mindenkivel, de akit kedvel, annak felt�tel n�lk�l engedelmeskedik.

-Akkor te nem is kedvelsz engem?- k�rdezte mosolyogva.

-Tess�k?

-Mert ha kedveln�l, felt�tel n�lk�l engedelmeskedn�l. M�rpedig ez nem l�tszott rajtad, mikor elleneztem, hogy ide gyere.

-Az lehet- mosolyodtam el �n is,- de m�gis ki mondta neked, hogy kedvellek?

-Nem tudom, k�vetkeztettem.

-Ugyan mib�l?

-Abb�l, ahogy r�m n�zel.

-Mi�rt, hogy n�zek r�d?

-Szerelmesen.

Elakadt a szavam. M�r nem mosolyogtam.

-Szerelmesen?

-Igen, �gy. Vagy nem?- k�rdezte mosolyogva.

-Nem.

Azzal kis�t�ltam a kast�lyb�l, �s f�ttyentettem egyet. Nem t�rt�nt semmi. R�j�ttem, hogy el�tte �t k�ne v�ltoznom. Testembe f�jdalom has�tott, s ism�t ez�st�s szemmel n�ztem a t�jat. Ism�t f�ttyentettem egyet, mire megjelent egy mad�r. Nem griff, ezt r�gt�n meg�llap�tottam. Tollai t�zv�r�sen vil�g�tottak, mintha folyamatosan �gne. Lesz�llt el�m… egy f�nix.

Csod�latos �llat. L�gyan megsimogattam tollait. Elkezdett �nekelni, mire az �sszes gondolat kisz�llt a fejemb�l. Gy�ny�r� volt a dal, �s gy�ny�r� a mad�r.

�szre se vettem, hogy valaki sz�longat. Akkor eszm�ltem fel, mikor egy k�z megragadott, �s megpr�b�lt elvonszolni a f�nixt�l. Akaratlanul is megperzseltem a kez�t. F�jdalmas ki�lt�s hallatszott, s a f�nix dala elhalt. El�ttem, a f�ld�n egy f�rfi t�rdelt. R�n�. Megfeketedett kez�t szor�tva. Odany�ltam, meg�rintettem a kez�t, mire az meggy�gyult. De a f�lelmet a szem�ben nem tudtam elt�ntetni.

-Bocs�ss meg!- sz�ltam f�lrepillantva. �jb�l f�jdalom has�tott bel�m. Ism�t a r�gi voltam.

-Semmi gond- mondta.- T�l�lem. Hova akarsz menni?

-Haza.

-Mi�rt?

-Nem akartam tov�bb itt maradni.

-Nem jellemz� r�d, hogy itt hagyn�l engem az ellens�gem kast�ly�ban, mikor nincs hova mennem.

-Sajn�lom, de most egyed�l akarok lenni.

-Ha ez amiatt van, amit az el�bb mondtam, sajn�lom, de csak viccel�dtem.

-Egy gond van- meg�rintettem a f�nixet, gondolatban utas�tva a t�voz�sra.- Hogy igazad volt.

Azzal elt�nt a t�j, elkezdett p�r�gni a vil�g, s nemsok�ra meg�rkeztem a v�zes�shez. Bementem a barlangba, lefek�dtem az �gyra, s hagytam, hogy a f�nix dala ki�zze fejemb�l a gondolatokat. L�nyeg�ben siker�lt neki. De megmaradt egy, mindent els�pr� eml�k. Ahogy R�n� ott t�rdel el�ttem, megr�k�ny�dve n�z, s szem�ben �rdekes t�z csillan. Azt�n a kavarg� k�p, ahogy ott hagyom mag�ban a f�rfit, akit �letemben el�sz�r k�pes vagyok szeretni.