Meleg ny�ri nap van, �s �n itt �l�k a roxforti t� partj�n, �s a j�v�n merengek. A sors v�laszt�s el� �ll�tott. K�t lehet�s�g van, �s mindkett� sz�rny� k�vetkezm�nyeket von maga ut�n. Valakinek mindig szenvednie kell, �s azt hiszem, ez�ttal �n vagyok az az illet�.

   Lucius l�togat�sa �ta sok-sok �v telt el. Sok�ig j�rtam a vil�gat, azt�n letelepedtem itt, a Roxfortban. Nem sz�m�tottam se bar�tokra, se kedves sz�ra, de mindkett�t megkaptam. De m�gis f�j a sz�vem, hisz van valaki, akivel sz�vesebben t�lten�m el az id�t, mint b�rmelyik bar�tommal. De f�lek, �t is elvette t�lem Voldemort, ahogy eddig m�r oly sok embert. De most nem hagyom magam!

   Tudom, hol van, t�ls�gosan j�l tudom. Lord Voldemort csatl�sa, alantas szolga csup�n, �s m�gis ott marad. Persze, hisz hatalomra v�gyik, er�re, melyet- �gy hiszi- csak amellett a sz�rnyeteg mellett kaphat meg.

   �gy gondolom, ha vissza akarom �t kapni, akkor el�sz�r mag�val Voldemorttal kell besz�lnem. De fontos-e sz�momra annyira, hogy ezt megtegyem? A v�lasz egy�rtelm�en: igen.

   Nem tart sok�ig az �t, hisz nagyon j�l tudom, hol keressem. Mindig is tudtam, m�gse �rultam el soha Dumbledore-nak, pedig oly sokszor k�rdezte, �s olyan komoly volt olyankor. De nem �rulhattam el, hisz az sok ember �let�be ker�lt volna.

   �me h�t, ism�t el�tte �llok. D�bbenet �l ki arc�ra, keze p�lc�ja ut�n kutat, de az egy int�semre a kezembe rep�l. D�h�s szeket mereszt r�m, de nem �rdekel. M�r nem.

-Nocsak, csak nem visszat�rt�l �r�k�s sz�m�zet�sedb�l?- k�rdi g�nyosan, de szem�ben l�tom, f�lelem csillan. Tudja, ellenem nincs es�lye. De sajnos azt is tudja, am�g nem tesz semmit, �n se tehetek ellene.

-Nem �r�l�k a tal�lkoz�snak, csak egy k�r�sem lenne. Van itt egy hal�lfal�d, akit �n sz�vesen elvinn�k innen.

-Mi�rt egyezn�k bele ebbe?

-Cser�be olyasmit adok, aminek egyre jobban h�j�n vagy. Er�t.

   Hosszan n�z r�m, gondolataiba mer�l, de nagyon j�l tudom, mi lesz a v�lasza. Semmi sem olyan fontos sz�m�ra, mint a hatalom �s az er�.

-Ki lenne az a szolg�m, akit el akarsz vinni?

-Az most nem fontos. �gyis megtudod. Annyit el�rulok, hogy nem f�ember, sz�val nyugodtan elengedheted. Az enged�lyedre is csak az�rt van sz�ks�gem, hogy ne kelljen a t�mad�sodt�l f�lnie. Nos, hogy d�ntesz?

   M�g gondolkodik egy kicsit, de v�g�l r�b�lint a k�r�sre. Nem is tehetne m�st. �tadok egy kicsit az er�mb�l, ahogy annyiszor m�r, de ez�ttal j� okom van r�.

   Nem volt neh�z megtal�lni �t. Ugyanott �l, ahol mindig, egy erd� m�ly�n, szakadt kis visk�ban. Nem hiszem, hogy saj�t akarat�b�l tart�zkodik itt �lland�an. B�jk�lnia kell, hisz a j� var�zsl�k �gen-f�ld�n �t keresik. Pedig a b�n�r�l nem is tehet.

   � is meglep�dik l�togat�somon, de nem olyan l�tv�nyosan, ahogy a S�t�t Nagy�r.

-�dv�z�llek, Perselus!- k�sz�nt�m, �s lehuppanok egy karossz�kbe.- R�g l�ttalak.

-Nem el�g r�g.

-A modorod a r�gi, dr�ga Perselus, ahogy a h�zad, �s az �lt�z�ked is. Nem sokat v�ltozt�l.

-Ahogy te se. M�g mindig megvan az az ideges�t� szok�sod, hogy enged�ly n�lk�l t�rsz be m�sok lakhely�re.

   Elmosolyodok. T�nyleg nem v�ltozott semmit. M�g mindig fel van v�gva a nyelve.

-H�t nem hi�nyoztam neked, Perselus? Egy percet se gondolt�l r�m az�ta, mi�ta elv�ltak �tjaink?

   S�hajtva �l le a kanap�ra. Nem n�z a szemembe, de �gy is tudom, mit mondana. Gondolt r�m, tal�n t�l sokat is.

-Azt�rt j�ttem, Perselus, hogy elvigyelek innen. �lhetn�l jobb sorban is. Nem szolgak�nt, egy b�zl� visk�ban, hanem �rk�nt egy kast�lyban.

-Tudod, mi a v�laszom erre. Nem mehetek veled. A Nagy�r soha nem engedne el.

-�, ebben nagyon t�vedsz, dr�ga Perselus. M�r el is engedett.

-Mit adt�l �rte, hogy elengedjen?

-Er�t. De ne agg�dj, csek�lys�g az adom�ny ahhoz k�pest, amit elveszek t�le. B�r mire r�j�n, m�r k�s�, �s az �g�ret�t nem szegheti meg.

   F�rk�szve b�mul engem. Mi az, Perselus, csak nem hi�nyoztam?

-Mi�rt akarsz seg�teni nekem?

-Fontos vagy nekem, az ok csak ennyi. Velem j�ssz?

-Nem tudod, mire v�llalkozol. Hi�ba tartok veled, att�l m�g s�t�t var�zsl� maradok.

-Ugyan, ez engem egy cseppet sem zavar. Am�g sem engem, sem a bar�taimat nem b�ntod, b�rmit eln�zek neked.

   Hossz� csend. M�ly, h�tborzongat�, fagyos csend.

-Hogy d�ntesz h�t? Nincs sok id�m, �gyhogy gyorsan v�laszolj.

-Rendben, veled megyek.

   Kiny�jtom fel� kezem, s mikor megfogja, elt�nik el�l�nk a vil�g, s csak ketten vagyunk �jra, m�g meg nem �rkez�nk.