J� p�r h�tig maradtam a barlangban, k�ts�gek k�zt �rl�dve. Szem�lyis�gem emberi fele azt akarta, hogy menjek vissza R�n�hoz, �s maradjak is vele. A m�sik, mely az�ta sz�lt bele a gondolataimba, mi�ta el�sz�r �tv�ltoztam, viszont ellenkezett. Ha a szerelemnek szentelem az �letem, a vil�got el�z�nli a gonosz. Viszont nagyon j�l tudtam, hogyha beteljes�tem a sorsom, nemsok�ra az emberi r�szem teljesen elt�nik, s m�r csak a puszta energia marad, ami �sszetartja a testem, �s tal�n m�g a vil�got is ir�ny�tan�.

V�g�l meghoztam a d�nt�sem. K�nkeservesen, de elfogadtam a r�m v�r� megpr�b�ltat�sokat. Mit �r a szerelem, ha a vil�g elpusztul? De nem tudtam teljesen lemondani az �letr�l. Annyit megengedtem magamnak, hogy egy kis id�t vele t�lthessek.

Eredeti alakomban szinte lehetetlen lett volna az utaz�s, m�g a barlangb�l se jutottam volna ki. �gy h�t k�nytelen-kelletlen �tadtam az ir�ny�t�st az er�mnek. �s ez�ttal valahogy mintha �n is ir�ny�tottam volna, �s nem az engem. Tal�n az�rt, mert m�r nem ellenkeztem.

Valahogy tudtam, hol keressem. Tan�csom ellen�re visszament a h�z�hoz, �s �jra�p�tette, ez�ttal minden gonosz v�d�var�zs n�lk�l. A mostani var�zslatokat egyszer� volt megt�rn�m, b�r egy �tlagos m�gust biztos meg�ltek volna. Az ajt�n�l meg�lltam. Kopog�sra emeltem a kezem, de az ajt� mag�t�l kiny�lt. Bel�ptem a h�zba, de nem l�ttam senkit. Tudtam viszont, hogy R�n� a szob�j�ban van. �reztem az aur�j�t.

Ijedten pillantott fel, ahogy bel�ptem. Azt�n elmosolyodott. �szinte, tiszta mosoly volt ez, ami viszont valahogy nem illett a von�saihoz. Nem viszonoztam a gesztust. Ebben az �llapotomban k�ptelen voltam �rzelmeimet kimutatni.

- H�t visszaj�tt�l. – jegyezte meg vid�man.

- Igen. – b�lintottam. – De csak az�rt, hogy elb�cs�zzak.

Eredeti tervem, hogy maradok vele egy kis ideig, ebben az �llapotomban m�r nem t�nt fontosnak.

- Sz�val m�giscsak elpuszt�tod a gonoszt? – k�rdezte fintorogva, �s a boldogs�g elillant m�g a k�zel�b�l is.

- Nem. Helyre�ll�tom az egyens�lyt.

Hitetlenkedve felpillantott.

- R�j�tt�l, hogy nem �lhetnek a j�k gonoszak n�lk�l?

- Egyik sem �rdemli meg az �letet. – mondtam, �s �reztem, ahogy a m�sik tudat folyamatosan �tveszi az ir�ny�t�st. – Csup�n, mint m�r eml�tettem, nem k�v�nok gyilkoss� v�lni.

- �s akkor m�gis hogyan akarod helyre�ll�tani az egyens�lyt?

- Egyszer�en. Minden ember lelk�ben kiegyens�lyozom a j�t �s a gonoszt, hogy mindenki semlegess� v�ljon.

- De h�t ez lehetetlen!

- Egy�ltal�n nem. Most pedig, indulok. Sajn�lom, de nem tal�lkozhatunk t�bbet. Minden j�t!

Azzal, �gyet sem vetve arra, hogy elvileg ezt nem lehetne, elt�ntem a szob�b�l, �s m�r ap�m kast�ly�n�l is voltam. F�ln�ztem a legmagasabb toronyra, �s elfintorodtam. Nem �pp t�k�letes, de a c�lnak megteszi.

Nem �rdekelt Alex k�rdez�sk�d�se, ahogy haladtam fel a l�pcs�k�n. Megpr�b�lt ugyan meg�ll�tani, de ezt el�gg� meg is b�nta. Nem t�l kellemes, ha az ember vagy �tsz�z l�pcs�t gurul lefel�. Persze vigy�ztam arra, hogy t�l�lje.

A legmagasabb torony tetej�re m�sztam fel. M�s embernek nehez�re esett volna egyens�lyozni, de �n biztosan �lltam a l�bamon. Jobban mondva, legink�bb lebegtem. Sz�tt�rtam a kezeimet, mire k�r�l�ttem forogni kezdett a sz�l. Behunytam a szemem, �s koncentr�ltam a feladatomra. �reztem, ahogy az energia kereszt�l�ramlik a testemen, majd kit�r, �s el�rasztja a vil�got. El�sz�r a kast�lyt, ap�m lelk�t, majd a k�rnyez� vid�keket. Folyamatosan �ramlott ki bel�lem az er�.

Azt�n valami elterelte a figyelmem. M�ghozz� egy rep�l� alak, aki szab�lyosan nekem �tk�z�tt, majdhogynem a vesztemet okozva. De a var�zser�m megmentett az es�st�l, �s a k�r�l�ttem lev� sz�l j� messzire elsodorta az illet�t. De siker�lt a terve. A var�zslat abbamaradt. R�pillantottam, �s elakadt a l�legzetem. R�n� volt az.

- Mit k�pzelsz? Nem �ll�thatsz meg. – vetettem oda neki.

- Dehogynem. Mert ha megteszed, �n elvesz�telek t�ged.

- Hamar kihevered. – v�laszoltam �rz�ketlen�l, majd egy int�ssel elt�ntettem a k�zelb�l.

�jb�l nekikezdtem a var�zslatnak. Viszont emberi r�szem tiltakozni kezdett. Elfojtottam. Most m�r nem �llhattam meg. Egy ember�rt nem adhattam fel az eg�sz vil�got. Az er� �jb�l kit�rt bel�lem, �s ez�ttal nem �ll�tott meg senki.

Az eg�sz vil�gon v�gigs�p�rt a gy�gy�t� energia. �s mikor m�r minden egyes �l�l�ny lelke egyens�lyban volt, a var�zslat megszakadt, �s �n �reztem, hogy elhagy minden er�m. Az �sszes var�zser�m elveszett. Visszav�ltoztam eredeti form�mba, ami viszont itt azt jelentette, hogy nem tudtam t�bb� koncentr�l�s n�lk�l megmaradni a torony tetej�n. M�rpedig most k�ptelen voltam b�rmire is koncentr�lni.

T�ls�gosan f�radt voltam. Egy ideig m�g pr�b�lkoztam a fentmard�ssal, majd elengedtem magam, �s �jultam zuhantam le a m�lybe.

//�s most elj�tt az id�, hogy magatok fejezz�tek be a t�rt�netet. *gonosz vigyor*//